Április 11. József Attila születésnapja, a költészet napja.
"Én nem fogom be pörös számat.
A tudásnak teszek panaszt.
Rám tekint,pártfogón, e század,
rám gondol,szántván, a paraszt;
engem sejdít a munkás teste
két merev mozdulat között;..."
( Ars poetica )
Anyám
A bögrét két kezébe fogta,
úgy estefelé egy vasárnap
csöndesen elmosolyodott
s ült egy kicsit a félhomályban -
Kis lábaskában hazahozta
kegyelmeséktől vacsoráját,
lefeküdtünk és eltűnődtem,
hogy ők egész fazékkal esznek -
Anyám volt, apró, korán meghalt,
mert a mosónők korán halnak,
a cipeléstől reszket lábuk
és fejük fáj a vasalástól -
S mert hegyvidéknek ott a szennyes!
Idegnyugtató felhőjáték
a gőz s levegőváltozásul
a mosónőnek ott a padlás - -
Látom,megáll a vasalóval.
Törékeny termetét a tőke
megtörte,mindig keskenyebb lett -
gondoljátok meg, proletárok -
A mosástól kicsit meggörnyedt,
én tudtam,hogy ifjú asszony,
álmában tiszta kötényt hordott,
a postás olyankor köszönt néki -
Születésnapomra
Harminckét éves lettem én -
meglepetés e költemény
csecse
becse:
Ajándék,mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.
De nem lettem,mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan,nyersen ért
a "Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem,
Ide idézi szellemem
hevét
s nevét:
"Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e féltekén" -
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní -
tani!
1937.ápr. 11.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése